Kaptam egy régi piros kis szekrénykét. Tüzelés elől mentettem meg. Apró fa és füst formájában tengette volna tovább életét. Most adtam neki még jó pár évet. Beleszerettem.

Kicsit ütött kopott volt, de a formája csúcs.

A tetejére valami palaféleség volt csavarozva. Ezt simán leszedtem. Alatta nem volt piros.

Nem volt már régóta használva, egy sufniban tárolták. Persze a pókok igénybe vették.

Első meglepetésként ért hogy gyönyörű világoskék alapozót használtak. A másik cseppet sem volt jó meglepi. A betét alapszíne csúnya zöld volt. Hőlégfúvóval és spaklival álltam neki a festékvakarásnak. Jó móka, ha vastag a festékréteg.

Harmadik meglepi. Az egyik ajtót cserélhették. A varangyszínűt. Fúúúúúúj :)

Az alja szerencsére megúszta a pirosat.

Sikerült lemelegíteni, majd lecsiszolni a festéket és a sárgás alapot.

Színkeverés.Sok krémfehér, kicsi türkiz és kicsi lime. Sohatöbbetnemtudomkikeverniugyanilyenre szín.

Kívül belül elöl hátul alul is megkapta ezt a kicsit mentás halvány türkizes színt. 

Kapott egy kis bitumenes waxot a sarkaira, éleire, és egy kis sárgarezes patinát. Ezt ronggyal kentem.

Átfesthettem volna a gombokat is, de nekem ez az antikos, sárgarezes színű fogantyú sokkal jobban tetszik. És jobban is illik hozzá.

A végére hagytam egy ilyen volt ilyen lett fotót.